Hrabár Mónika

„Tégy valami jót a testednek, hogy szívesen lakhasson benne a lelked.”

A táplálkozási zavarok ismerete nem új keletű, mégis az utóbbi évtizedekben kerültek a figyelem központjába. Egyre több, valamely étkezési zavarban szenvedő közismert ember vállalja a nyilvánosság előtt, hogy felhívja a figyelmet az ilyen jellegű problémák komolyságára.

Az étkezési zavarok 3 fő csoportba oszthatók: anorexia, bulimia, kóros elhízás. A testi és lelki tényezők szorosan összekapcsolódnak, és gyakorlatilag lehetetlen szétválasztani őket.

Az anorexiás és bulimiás tünetek lehetőséget nyújtanak a pácienseknek, hogy kifejezzék a tudattalan indulataikat. Az önsanyargatás, az erőszakos hánytatás, az éheztetés arra utalnak, hogy a páciensek önmaguk ellen fordítják az agressziót, amit nem tudnak másképpen kifejezni.

A kóros elhízásnál a falási rohamokat érzelmi kiborulás és stressz előzi meg. A páciens kompenzációs indíttatásból, a problémák elöl a pillanatnyi élvezetek világába menekül, ami egyfajta megnyugvást vált ki, és függőséghez vezet, mint a dohányzás vagy alkohol.
Az evési  zavarok hátterében gyakorta olyan lelki tényezők állnak, mint a negatív önértékelés, szeretet hiány vagy a feltételekhez kötött szeretet, szülői túlféltés vagy szülői elvárások, feszültség a családban, probléma megoldási képtelenség, torz testkép.
A táplálkozási zavarok előbb vagy utóbb bűntudatot eredményeznek, ami stresszhez, depresszióhoz vezethet.