Hrabár Mónika

E cikk megírására egy véletlen találkozás és beszélgetés ösztönzött. Látogatóban voltam egy baráti házaspárnál, akikkel régen találkoztam. Arra volt dolgom, ezért hirtelen indítatástól vezérelve meglátogattam őket.

Azt gondolom, hogy az életben semmi sem történik véletlenül, mindennek oka van. Nem véletlen, hogy bizonyos emberekkel összehoz a sors, minthogy az sem, hogy úgy érezzük egyes pillanatokban valamit meg kell tennünk. Az utcán nem jobbra kanyarodunk, ahogy terveztük, hanem irányt váltunk és így érünk a célunkhoz. Mintha valami azt súgná, ”most erre van dolgod”.

Ilyesmi történt velem is, jó időben, jó helyre kerültem, mert valakinek segítségre volt szüksége. A segítség szó alatt nem feltétlenül kell nagy dolgokat érteni. Néha egy biztató vállveregetés, egy baráti ölelés, vagy akár az is segítséget nyújthat, ha valakit figyelmesen, empátiával meghallgatunk.

A fent említett házaspár elmesélte, hogy szomorúság költözött a családjukba. Egyetlen fiuk önpusztító életmódot folytat, ami akár tragikus véget is érhet, ha nem hagy fel vele. Megkérdezték, megtenném-e, hogy elbeszélgetek vele. Nem volt időm mérlegelni a választ, csak bólintottam. Arra gondoltam, egy beszélgetés kevés lesz hozzá, hogy változtassak az életén, de szerettem volna megnyugtatni az aggódó szülőket.

Miután megtörtént a kölcsönös bemutatkozás, szemügyre vettem a fiatalembert. Az első benyomás sokszor meghatározó, de ebben az esetben egyben meglepő is volt. Egy kedves arcú, tiszta tekintetű, jóképű fiú állt velem szemben. Udvariasan hellyel kínált és már az első mondattal őszintén megfogalmazta, hogy mi is a problémája. Nem szépítette a helyzetét, nem akart jobbnak mutatkozni, nem védekezett azzal, hogy az, amiben most van, csak egy átmeneti állapot, bátran vállalta a gyengeségét. Mert bátorság kell ahhoz, hogy vállalni tudjuk hibáinkat, emberek vagyunk és nem tökéletesek. Törékeny, érzékeny, sebezhető a lelkünk, amely egy fájdalmas külső inger hatására könnyen összeroppanhat, összetörhet. Ez történt vele is.

A kiváltó okokról nem szeretnék említést tenni, csak arról, ami világossá vált számomra e rövid beszélgetés alkalmával, miszerint fontos megtanulni elfogadni, és szeretni önmagunkat. Ez első hallásra önző kijelentésnek tűnhet, de munkám során sokszor tapasztaltam, hogy azok az emberek, akik nem tudják szeretni magukat, görcsösen vágynak egy másik ember közelségére és szeretetére, de nem csak kapni akarnak, hanem adni is tudnak. Adnak szeretetet, figyelmet, odaadást és nem értik, miért marad el a viszonzás, mikor olyan nagy szükségük lenne rá.

A válasz egyszerű és nem újdonság, nem én találtam ki, ezt már előttem is megfogalmazták nagy gondolkodók – szeretni csak azt lehet, aki önmagát is képes szeretni. Mert aki nem szereti magát, nem tud, minden igyekezete ellenére sem, igazi szeretetet adni. A másik emberben egy tükröt lát, amiben saját szerethető lényét szeretné felfedezni. Visszaigazolást vár, hogy ő jó ember, szép és szerethető, más szemével akar magára pillantani, meg akarja kapni mástól azt, amit nem tud magának megadni. A szeretetet.

Van egy aforizma, mely szerint nehéz sündisznót simogatni, ha még oly kedves állat is. Ezért nehéz olyan embert szeretni, aki maga sem hiszi el, hogy ez lehetséges. Akit, ha visszautasítanak, vagy elhagynak, csak még jobban elhiszi azt, hogy ő nem érdemes rá, ezért maga ellen fordul.

Nem feltétlenül válik káros szokások rabjává, bár ez a gyakori, néha csak elég, ha nem törődik a testi és lelki egészségével. Az eredmény sajnos ugyanaz lesz.

Ezért mindenkinek azt tanácsolom, hogy:

„tartson tükröt maga elé, nézzen bele
és ne féljen attól, amit ott lát majd, hiszen
senki sem tökéletes. Nincs hibátlan szépség,
mindenkinél van szebb, okosabb, intelligensebb,
vonzóbb, mégis mindenkit lehet valamiért szeretni.”

Audrey Hepburn, a XX. század egyik leggyönyörűbb színésznője soha nem látta magát szépnek, sok külső hibák szerencsés ötvözeteinek tartotta magát, nem volt önbizalma. Egész életében szorongott, mégis a fél világ a „lábai előtt hevert”.

Ezért tanuljuk meg elfogadni magunkat olyannak, amilyenek vagyunk – hibáinkkal, gyengeségeinkkel, hézagosságainkkal együtt, s ha ez megy, akkor előbb vagy utóbb megszeretjük magunkat és akkor az igaz szerelem is ránk talál.

„… magamat szeretni azt jelenti, hogy van bennem
Valaki, akire föl nézek, és akit tisztelek.”
(Müller Péter)

Szerző:
Hrabár Mónika
Terapeuta, életviteli tanácsadó,
egyetemi okleveles tréner

Kapcsolódó cikkek:

2013. február – Szeretet, szerelem és az egészséges szexualitás egysége egy jól működő párkapcsolatban.

2013. augusztus – Létezik-e orvosság a magányra?

2013. november – A ‘Boldogság kék madara’ utáni vágy.

2013. december – Szeretet, megbocsátás, elengedés.

2014. január – Mi a különbség a szerelem és a testi vágy között?

2014. február – Minden egy döntéssel kezdődik

2014. március – Milyen okok vezetnek a hűtlenséghez?

2014. április – Az életünkben jelentkező változások.

„Nem kell mindig mondanunk valamit. Sokszor az emberek
jobban értékelnek minket azért, amit nem mondunk ki.”
(Andrew Matthews amerikai író)

A kommunikáció a legáltalánosabb megfogalmazás szerint az információk áramlását jelenti, azaz a gondolataink átadását. Célja, hogy érzéseinket, vágyainkat, kéréseinket, hálánkat ki tudjuk fejezni mások felé. A kommunikáció alapja minden emberi kapcsolatnak, ezért a konfliktusok elkerülése miatt fontos, hogy jó kommunikációs készségeket fejlesszünk ki magunkban, ezek ugyanis tanulással elsajátíthatók.

Sajnos a mai rohanó, teljesítmény orientált világunkban, amikor minden perc számít, többnyire az emberi kapcsolatokra sincs idő. Nincs időnk beszélgetni, hallgatni, meghallgatni egymást, odafigyelni a másik személy mondandójára, a kommunikációnk gyakran válik személytelenné és felületessé. Elbeszélünk egymás mellett, nem akarjuk meghallani a valós üzeneteket, nem figyelünk oda a metakommunikációs jelzésekre. Nincs rá időnk, türelmünk.

Az alábbi gondolatokkal és javaslatokkal azoknak szeretnék segítséget nyújtani, akik javítani igyekeznek magán vagy munkahelyi kapcsolataikon és ennek segítségével, bizonyos értelemben változtatni akarnak életminőségükön. Néha bele sem gondolunk abba, hány családi perpatvar hátterében állnak illetőleg húzódnak meg a ki nem mondott, vagy „süket fülekre” talált szükségletek és kérések. Pedig mindezt többnyire egy szeretetteljes és őszinte beszélgetéssel meg lehet oldani.

Pl. egy idős asszony 35 éven keresztül érezte magát boldogtalannak házasságában, mivel arra várt, hogy a férjétől megkapjon valamit, amit soha nem kért. Az évek során ugyan célozgatott rá, de sosem kérte közvetlenül. Mivel a férjben fel sem merült, hogy egy kéréssel áll szemben, az asszony ezt úgy élte meg, hogy a párja nem szereti őt, nem figyel rá eléggé. Miután sok év elteltével végre kimondta azt, hogy eddig mire vágyott, mit szeretett volna, és férje boldogan ajándékozta meg, hihetetlenül dühös lett magára, hogy nem tanult meg kérni, nem tanulta meg nyíltan kimondani kéréseit. Ennek az volt az oka, mint ezt később elmesélte, hogy mivel nagyon szegény családban nőtt fel, ahol a kérés nem volt helyén való, a későbbiekben a kérés maga szégyenérzetet váltott ki nála. Ezért fontos, hogy már gyermekkorban elsajátítsuk a „kérem” és a „köszönöm” szavakat. Ezzel sokat tehetünk azért, hogy felnőttként kialakuljon egy fajta jó kommunikációs készség.

A munkahelyi konfliktusok hátterében is sok esetben a nem megfelelő módon kifejezett kérések állnak. Ha ezek követelésnek vagy elvárásnak hangzanak, kényszerítő hatást kelthetnek a fogadó félben, ami a feladat megvalósításakor szorongáshoz, megfelelési kényszerhez, negatív stressz kialakulásához vezethet. Ez blokkoló hatást válthat ki és a teljesítményt, az elvégzendő munka minőségét ronthatja, ami végül konfliktus helyzet kialakulását okozhatja.

Ha nem elvárásként fogalmazzuk meg mondanivalónkat, ami felelősségre vonást, ill. büntetést vonhat maga után, hanem kérésként, akkor a másik személy boldogan tesz eleget ennek, így ő adhat valamit a kérő félnek és hozzájárulhat tevőlegesen az elvégzendő feladathoz és a jó közérzet kialakulásához. Ezzel megbecsülést szerez és saját önbecsülését is növeli.

Az őszinte dicsérettel és elismeréssel is elérhetjük azt, hogy a kért személy ösztönözve érezze magát a feladat elvégzésére. Viszont nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy az elismerés értékét csorbítja, ha a kért személy megérzi benne azt a hátsó szándékot, hogy a dicsérettel akarnak elérni valamit, azaz manipulációs szándék húzódik meg a kérések mögött.

Mivel többnyire nincs időnk és lehetőségünk szóban kifejezni magunkat, ezért egyre gyakrabban élünk a kommunikáció írásos formáival (E-mail, sms). Azonban ne feledjük, hogy ezek könnyen félreérthetők, mert az ilyen üzenetből hiányoznak a metakommunikációs eszközök, a tekintet, ami különböző érzéseket, érzelmeket közvetít, gesztusok, érintés, mosoly, kacsintás. Akár hivatalosnak, kimértnek, tárgyilagosnak tűnhet egy baráti vagy személyes üzenet is. Ezért ügyeljünk a megfogalmazásra, esetleg mondandónkat tanácsos kiegészíteni „hangulatjelekkel”, hogy a fogadó félben ne alakuljon ki a távolságtartás érzése, ne féljünk a magánjellegű levelekben ezeket a jelzéseket használni.

A kommunikáció bármely formájával éljünk is, egy valamiről ne feledkezzünk meg – a szeretetről. Az egyértelmű és szeretetteljes kommunikáció segít minden esetben elkerülni a konfliktus kialakulását és a legtöbb esetben segít megtalálni a legbonyolultabb helyzetekből is a kivezető utat.

Maya Angelou amerikai írót és költőt idézve:

„Megtanultam, hogy az emberek elfelejtik,
amit mondasz, és elfelejtik, amit teszel.
Az egyetlen dolog, amire emlékezni fognak
az, hogy milyen érzéseket váltottál ki belőlük.”

Szerző:
Hrabár Mónika
Terapeuta, életviteli tanácsadó,
egyetemi okleveles tréner

Kapcsolódó cikkek:

2013. február – Empátia: A beleélés lélektana

2013. szeptember – A perfekcionizmus blokkoló hatásai: avagy a megfelelési kényszer buktatói

2013. december – Szeretet, megbocsátás, elengedés.

2014. február – Minden egy döntéssel kezdődik

2014. április – Az életünkben jelentkező változások.

 … és más stresszoldó technikák
jelentősége a mindennapi életben

” Ne zsúfoljátok tele lelketeket haszontalan gondolatokkal.
Minek rágódni a múlton, elébe menni a jövőnek?
Maradjatok a jelen pillanat egyszerűségében.”
Buddha

A nyugati civilizációk a teljesítményt tették a legfőbb értékké, miközben a keleti filozófiák inkább a belső értékeket hangsúlyozzák, illetve a passzív szemlélődést, önelemző közelítést ajánlják a személyiségfejlődésre. Ezért keleten a meditációnak több ezer éves hagyománya van, míg nyugaton, bár egyre elterjedtebb, még mindig zűrzavart kelt az értelmezése. Ezt szeretném most némiképp világossá tenni.

A mai rohanó világban a végletekig terheljük magunkat, nem törődve a következményekkel, meg akarunk felelni a legszélsőségesebb elvárásoknak is. A túlzott igénybevételnek azonban nagy ára van: kimerülünk testileg-lelkileg. Nem egyszerűen elfáradunk, hanem előbb-utóbb testünk elkezd tiltakozni, és megbetegszünk. Meg kell tanulnunk lazítani – ez a megoldás. Kiüríteni a tudatunkat, elengedni izmainkból a feszültséget, és ” lebegni” egy gondolatoktól mentes, boldog semmittevésben, pszichológiai értelemben véve egy módosult tudati állapotban.

Ezt úgy kell elképzelni, mint amikor egy folyton működő tv-t, ahol műsorok, filmek, zenék tömkelege megy, egy kapcsolóval kikapcsoljuk és egyszerűen elkezdjük élvezni a csendet. Az elménk is így működik: gondolatok, emlék- és jövőképek jelennek meg, fantáziáink és vágyaink sokasága. Vagy múltbeli filmeket pörgetünk le, és csak akkor kapcsoljuk ki a „készülékünket”, amikor alszunk. Azonban vannak emberek, akik még ilyenkor sem képesek ezt megtenni. Nem csoda hát, hogy gyakran érezzük magunkat kimerültnek, stresszesnek, ingerlékenynek. A modern európai ember számára a tudat kiürítése nehéz, mert nem tudunk nem gondolni semmire. „A boldogság nem az, amit az elme annak tart. Az igazi boldogság az, amikor nincs elme. „Ezt csak az tudja, aki tapasztalt már hasonlót. A meditáció gyakorlása a legjobb módszer egy ilyen állapot eléréséhez.

A meditáció nem egy misztikus, nehezen elsajátítható technika, amelyet sokan, tévesen a keleti vallásokkal, misztikus, spirituális tevékenységgel kapcsolnak össze. Ez nem így van. A meditáció praktikus és mindenki számára megtanulható módszer. Minden csak gyakorlás kérdése.

A meditáció pozitív hatásai közé tartozik, hogy a rendszeresen meditáló személyek stressztűrő képessége megnő, segít a szív- és érrendszer egészségének megőrzésében, a különféle betegségekből való gyors felgyógyulásban, csökkenti az álmatlanságot, enyhíti a fájdalmat, és a legújabb kutatások szerint lassítja az öregedést.

A meditációs technikák mozgással történő ötvözése – kiváló módszerek a jóga vagy a thai-chi – bizonyítottan jó hatással vannak az egyensúly érzék javulására, az emésztésre, a koncentrációs készség fejlesztésére. Tehát általánosságban elmondható, hogy a meditáció pozitívan befolyásolja fizikai állapotunkat és lelki életünket.

A relaxációról, mint stresszoldó technikáról többen hallottak és ismerik. Jelentése ellazulást, ellazítást jelent. (Középkori francia eredetű szó = elengedni a rabot) A relaxáció egyik leghasznosabb eredménye, hogy segít a testben és lélekben felgyülemlett feszültséget oldani a test izmainak ellazításával. E technika révén befolyásoljuk a szívritmust, vérnyomást, légzést és egyéb testi funkciókat. Gyorsan és talán a legkönnyebben elsajátítható módszer.

Alkalmanként nem vesz igénybe sok időt. Elvégezhető néhány perc alatt otthon, irodában vagy egy parkoló autóban is. Öt-tíz perc relaxáció megfelel 2-3 órás pihenésnek, de hosszú távon nem pótolja az alvást.

Relaxált állapotban fogékonyabb a tudatalattink, ezért például ilyenkor érdemes használnunk az autoszuggesztiót, más néven az autogén tréninget. Ez a módszer koncentrációval, önmagunkra irányított figyelemmel, meghatározott gondolati sémát követve előidézett ellazult testi és lelki állapot. Eredménye a szervezet áthangolása a teljes nyugalomra.

Mindenkinél más-más technika válik be, de mint sok minden másban, a siker a kitartáson és a rendszerességen alapul. A választott módszer inkább rövidebb ideig tartson, amíg jól esik, és nem okoz nehézséget, de naponta ismételjük. Vannak olyan helyszínek, amelyek segítik a mélyebb ellazulást. Pl.: dombtető, hegyek, patakpart, otthon a teljes csönd és elszigeteltség, vagy egy szakember vezetésével végzett tanfolyam.

A megfelelő módszer(ek) kiválasztásában és ezek elsajátításában szívesen nyújtok segítséget.

„Nem szükséges hinnünk a spiritualitásban vagy
buddhizmusban ahhoz, hogy profitáljunk a meditációból-
elég, ha a gyakorlatunk eredményét megtapasztaljuk.”
Clifford Sharon idegtudós
University of California

Szerző:
Hrabár Mónika
Terapeuta, életviteli tanácsadó,
egyetemi okleveles tréner

Kapcsolódó cikkek:

2013. február – Pszichoszomatikus jelzések: Avagy a test és a lélek kölcsönhatásai

2013. március – A munkahelyi stressz negatív hatásai életünkre és egészségünkre.

2013. április – Burnout szindróma – a szakmai kiégettség.

2013. július – Javaslatok a mindennapi kommunikáció könnyítésére.